A gyermek jelenlegi fejlettségét három területen kell átgondolnunk:
- Biológiai érettség: a gyermek már fizikailag bírja az iskolával járó terhelést, jelenti pl. az iskolatáska cipelését, a délutáni alvásigény megszűnését és az egész napos tanítás okozta igénybevétel bírását.
- Értelmi érettség: a gondolkodása, szókincse, tájékozottsága, emlékezete, számolási készsége és rajzolása (ami az írás fontos alapja) megfelel az életkorában elvárt színvonalnak. Ezt laikus szülőként nem mindig könnyű felmérni, ilyenkor segítenek az óvodapedagógusok vagy egyéb szakemberek.
- Szociális érettség: feladathelyzetben együttműködik a pedagógussal, képes önállóan is dolgozni. A szabályokat betartja, pl. hogy a 45 perces tanóra munka, és a szünet a szórakozás ideje. A tanórát végig üli, engedély nélkül nem áll fel, nem játszik. Nem terelődik el könnyen a figyelme a feladatról. És elég bátor ahhoz, hogy válaszoljon, ha a tanár felszólítja. A jó teljesítmény örömet okoz számára. Ezzel együtt tűri a kudarcot: nem esik kétségbe, nem blokkol le, ha valami nem sikerül.
Az iskolára való alkalmasságnak tehát vannak jellemzői, amikkel, ha a gyermek rendelkezik, semmi akadálya az iskolakezdésnek. Ha nem birtokolja, akkor én mindig azt javaslom, hogy nyugodtan maradjon még egy tanévet az oviban, hiszen azzal csak nyerhet!
Gyakran a szülőknek ez nagy dilemma helyzet. Természetesen a legjobbat szeretnék a gyermeküknek, és attól tartanak, ha egy évvel később történik meg az iskolakezdés, annak negatív következményei lehetnek a jövőben. Pedig épp ellenkezőleg! Soha nem találkoztam még pályafutásom során olyan – iskolára még éretlen- gyermekkel, akinek abból adódott volna tanulási és/vagy lelki problémája, hogy egy évet még játszott az oviban.
Erősen hangsúlyozom, hogy az iskolaérettség nem a gyermek és a szülő értékességének fokmérője. Nem mindenki fejlődik azonos tempóban. A legfontosabb, hogy a gyermek lelki fejlődésének zavartalansága és későbbi sikeres iskolai, munkahelyi beválása érdekében hozzuk meg döntésünket. És ha még gyermekünk hatévesen nem iskolaérett, biztosítsunk neki továbbra is minél több lehetőséget a szabad játékra, amin keresztül fejlődik a mozgása, önállósága, önbizalma, alkalmazkodóképessége, kudarctűrése és figyelme.
