Elvileg természetes, hogy a gyermek legfontosabb tevékenysége az önfeledt játék, de a mindennapi gyakorlatban sajnos nem mindig valósul meg. A szabad játék lényege az, hogy a gyermek szabadon választja, és maga a játék élménye jelent örömet számára. Gondoljunk csak bele, hányszor akadályozzák meg a szülők ebben gyermeküket! Tapasztalatom szerint, többször maceráljuk a kicsiket, mint kellene. Jó szándékból vagy nem tudatosan gátoljuk őket a játékban való elmerülésben. A legtöbb olvasó, valószínűleg most kikéri magának, ő márpedig elegendő szabadságot ad gyermekének! Remélem igazuk van, de az a tapasztalatom, hogy nem mindig tudjuk magunkról, hogy néhány automatikus reakciónkkal milyen hatást váltunk ki.
Arra gondolok, amikor olyan kommentárokat fűzünk gyermekünk játéktevékenységéhez, ami befolyásolja őt, és így már nem is annyira szabad az a játék:
„ Szépen játsszál!”
„Már megint azzal játszol, pedig annyi szép más dolog van a polcodon!”
„Már megint ezt kell játszani, úgy unjuk már!”
„Tegnap vettük neked ezt a játékot, és nem játszol vele?”
„Játszanod kell a testvéreddel!”
És még lehetne bővíteni a listát végtelenségig. Ezekkel a mondatokkal azt sugalljuk a gyereknek, hogy nem a mi elvárásaink szerint játszik. Pedig a játéknak róla kell szólnia, nem pedig rólunk. Ha róla szól, akkor a szabad játék kifejti jótékony hatását: levezeti a feszültséget, megjeleníti a fantáziát, az érzelmeket, fejleszti az önállóságot, növeli az önbizalmat. Persze minimális korlátokra szükség van ahhoz, hogy a gyermek, játék közben ne veszélyeztesse senki és semmi épségét, de ezen kívül hagy csináljon azt, amit szeretne!
Ne erőltessünk gyermekeinkre olyan játékokat, amikhez semmi kedvük! Attól, hogy nekünk, vagy a szomszéd kislánynak/kisfiúnak tetszik valami, még nem biztos, hogy gyerkőcünknek is fog. Ugyanez a helyzet, ha valamelyik készségét fejleszteni akarjuk. Például, mindannyian tudjuk, hogy a társasjátékok fejlesztik a szabálytudatot. De ha gyermekünk még nem szeret az asztalnál társasjátékozni, ne erőszakoljuk rá! Keressünk olyan időtöltést szabálytudatának fejlesztésére, amit szívesen csinál, pl. akadálypálya. És lehet, hogy fél év múlva szívesen leül majd a játéktábla mellé a szüleivel. De ha erőltetjük, félő, hogy tartós ellenállást alakítunk ki nála.
Tehát rendkívül fontos a gyerkőcöknek, hogy biztonságos keretek között minél nagyobb szabadságuk legyen játékidőben, ami hozzájárul aktuális pszichés jóllétükhöz, és a hosszútávú személyiségfejlődésükre is jótékony hatással van.
Kiss Erika
klinikai és mentálhigiéniai
gyermek-és ifjúsági szakpszichológus
