Csecsemő- és kisgyermekkorban először a saját test felfedezése, azaz a mozgás és a hangadás okoz örömet a gyermeknek. Aztán erősen érdeklődik a külvilág tárgyai iránt, amiket meg lehet fogni, ütögetni, dobálni (a felnőttek nagy örömére😊). A gyermek ilyenkor örömteli módon megéli, hogy ő tesz valamit, és így hatással van a világra. Majd elkezd gyurmázni, rajzolni, homokozni, kismotorozni, babázni, autózni. Ezeket az eszközöket később az óvodában is szívesen használja. Játékában folyamatosan felfedezhetjük az utánzást, melynek modelljei a körülötte lévő felnőttek és gyermekek.
Óvodáskorban már a szerepjáték dominál, ami kulcsfontosságú a személyiségfejlődésben. Ilyenkor a gyerekek megjelenítik, gyakorolják a felnőttek viselkedését (papás-mamás, óvónéni, orvos, buszsofőr bácsi stb.). A szerepjátékok mellett fontos szerepet kapnak az építőjátékok. Az építés igen komplex, hiszen magában foglalja a tervezést, a megvalósítást, a mozgáskoordinációt, a rugalmasságot, az együttműködést és a kudarctűrést. A szabályjátékokról sem szabad megfeledkeznünk, amikor előre megbeszélt, konkrét szabályok betartásával játszanak a gyerekek. A szabályok tiszteletben tartását, a többiekhez való alkalmazkodást és a győzelem-kudarc kezelését nagyon fontos megtanulniuk a későbbi iskolai beválás és a sikeres felnőtt élet érdekében!
Tehát bátran kijelenthetjük, hogy az óvodáskori játékok megalapozzák a gyerekek későbbi társadalmi alkalmazkodását.
Kisiskoláskorban a játék helyett az iskolai feladatok válnak munkává. A gyerekek szabadidejében a mozgásos és társasjáték jellegű szabályjátékok dominálnak, de a szerepjátékok, az építőjátékok és a kreatív alkotójátékok is jelen vannak, érdeklődési körtől függően.
A digitális kor gyermekei egyre több időt töltenek online játékokkal. Ez a folyamat már az óvodáskorban elkezdődhet, de tapasztalataim szerint, az alsó tagozat az első kritikus életszakasz, amikor az egyensúly már nagyon eltolódhat a számítógépes/telefonos játékok irányába. A függőségveszély igen magas, ezért a felnőtt társadalomnak nagy felelőssége, hogy erre odafigyeljen, és jó példát mutasson a mértékletességet illetően.
Kamaszkortól a klasszikus játék jelentősége egyre csökken. Tapasztalatom szerint az online játékok és a társasjátékok hódítanak ennél a korosztálynál, illetve a felnőtteknél is. Fontosnak tartom, hogy a felnőttek ne veszítsék el játékos kedvüket, és a család rendszeresen üljön le társasjátékozni vagy labdázzon, építsen akadálypályát stb., mert a játék igazán klassz csapatépítő tevékenység, emellett önismereti, társismereti és stresszoldó hatása is van.
Összességében elmondhatjuk, hogy játékra minden korosztálynak szüksége van, de különösen a gyermekek személyiségfejlődédéhez elengedhetetlen. Hagyjuk játszani gyermekeinket, és magunkat se fosszuk meg ettől az örömteli és hasznos tevékenységtől!
(Szakirodalmi forrás: Mérei, Binét-Gyermeklélektan)
