A szabadon választott játék átélése nemcsak örömöt jelent a gyerekeknek, hanem segítségével levezetik a stresszt, és megszabadulnak rossz élményeiktől. Fejlesztik kommunikációs és konfliktuskezelési technikáikat. Gyakorolják az önszabályozás képességét mind az érzelmek, mind a cselekedetek terén. Megtapasztalják saját határaikat, valamint a sikerek és kudarcok váltakozását. Megtanulják, hogy képesek hatékonyan befolyásolni a körülöttük lévő világ történéseit, emellett fejlődik a rugalmas alkalmazkodóképességük.
Arra biztatjuk a szülőket, hogy ne becsüljék le a szabad játék fejlesztő hatását, mert az iskolai és felnőtt élet készségeit egyaránt megalapozza, erősíti. A család feladata, hogy elegendő időt és stabil kereteket biztosítson ehhez az elsőrangú gyermeki tevékenységhez!
Mindig biztasd a gyermeked önállóságra, és legyél mellette, ha szüksége van rád!
Túlságosan megkönnyíteni vagy megnehezíteni egy gyermek dolgát hasonló eredménnyel jár: mindkettő rombolja az önbizalmat. Ha minden problémát megoldasz helyette, alááshatod későbbi meggyőződését, miszerint képes legyőzni az élet kihívásait, és ő alakítja saját sorsát. Ellenkező esetben is alacsony önbizalom az eredmény: ha nem veszed figyelembe az életkorát, ezért a még számára megoldhatatlan problémahelyzetekben magára hagyod.
Szülőként gyakran nehéz megtalálni az arany középutat, nincs is mindenkire érvényes recept. A lényeg, hogy a szülő jól ismerje gyermekét és önmagát. Érdemes magadban tisztázni, hogy az életkorhoz viszonyított túl magas vagy túl alacsony elvárások az önállóságot illetően, mennyire szólnak valójában a gyermekedről. Lehetséges, hogy saját gyermekkori élményeid, szülőséghez való viszonyod és a körülötted lévő szülőmodellek, családi elvárások terelik el figyelmedet gyermeked valódi igényeiről.
Boldog gyermekből lesz a sikeres felnőtt! Ha azt akarod, hogy gyermeked sikeres és kiegyensúlyozott felnőtté váljon, biztosíts neki felhőtlenül játékos gyermekkort!
Tévedsz, ha azt gondolod, hogy az óvodáskorban elkezdett tanulás (írás, olvasás, iskolai szintű lexikális ismeretek) garancia a felnőttkori szakmai sikerekre. Ugyanis a túl korán elkezdett, kötött tanulási helyzetek nyomása negatív hatással lehet az iskolai motivációra, és teljesítményszorongást eredményezhet. Továbbá elveszi az időt olyan képességek gyakorlásától, amik igencsak szükségesek az iskolai és felnőttkori beváláshoz, mint például alkalmazkodóképesség, stresszel való megküzdés, kudarctűrés, együttműködőképesség, konfliktuskezelés, kommunikáció. Ezek a rátermettség alapjai, és leginkább játék közben fejlődnek. Az iskolában bőven lesz idő a tanulással foglalkozni! Óvodáskorban fókuszáljunk az önbizalom és a talpra esettség erősítésére úgy, hogy hagyjuk gyermekünket szabadon játszani!
Hagyd játszani a gyereked! A túlszabályozás és a túlféltés helyett inkább engedd szabadon játszani, küzdeni, és ha úgy alakul, hibázni!
A játék során átélt élmények rendkívül gazdagítják a személyiséget. Bővül a gyermek viselkedéses-és stresszkezelési repertoárja, fejlődnek a szociális készségei. Fontos, hogy legyenek otthon határok, és a szülő vigyázzon gyermekére, de a túlzásba vitt aggodalmak és korlátok negatívan befolyásolhatják a személyiségfejlődést és a szülő-gyermek kapcsolatot. A túlszabályozás gyakran nagyfokú ellenállást vált ki a gyerekekből, így szükségtelen konfliktusokba keveredhettek. A túlféltés pedig önbizalomhiányt, szociális visszahúzódást, kudarckerülést eredményezhet. Tehát szabályozz okosan, és csak akkor, ha muszáj! Gyermeked életkorához, képességeihez és habitusához igazítsd a korlátokat! És az irreális félelmeket engedd el, engedd játszani, biztasd, hagy fedezze fel a körülötte lévő világot!
A játéknál nincs hatékonyabb fejlesztés! Egy átlagos kisgyermeknek három dologra van szüksége a zavartalan fejlődéshez: szeretetre, biztonságra és rengeteg szabad játékidőre!
Átlagos, fejlődési elmaradást nem mutató gyermekeknél semmi szükség speciális fejlesztésre! Manapság sok szülő a szabad játék előtérbe helyezését szinte elhanyagolásnak tekinti. Népszerű meggyőződés, hogy akkor tesznek meg mindent a gyerkőcért, ha biztosítanak valami pluszt, különböző fejlesztő órák formájában. Pedig a gyerekek önmagukat fejlesztik játék közben, így gyakorolják az élethez szükséges készségeket. Szeretetteljes, biztonságot adó családi és óvodai légkör szükséges, ahol önfeledten tevékenykedhetnek. Ha ezek a körülmények adottak, a felnőtt környezet mindent megtett a gyermekek harmonikus fejlődéséért.
Hagyd, hogy gyerek legyen! A túl korai életkorban elkezdett feladatozás évekre elveheti gyermeked kedvét a tanulástól!
Általában iskolakezdésre kialakul a gyermekekben a teljesítmény igénye, a feladattudat és a feladattartás. Vagyis a játék mellett már igénylik a szellemi kihívásokat is; fontos nekik, hogy jól teljesítsenek, ezért feladathelyzetben figyelmesen, kitartóan dolgoznak. A feladatérettséget nem lehet úgy kialakítani, hogy a gyermeket ideje korán tanulással terhelik. Így már az iskola előtt kellemetlen élményeket társíthat a feladathelyzethez, és az eredmény nagyfokú ellenállás, illetve teljesítményszorongás lehet. Óvodai környezetben érdemes szoktatni a gyermekeket – az életkoruknak megfelelő- feladat szituációkhoz, de emellett egy átlagos képességű óvodásnak semmi szüksége az otthoni fejlesztésekre. Ugyanis a szabad játék, a sok mozgás, az ingergazdag környezet hatékonyan érleli az idegrendszert, és jó alapot szolgáltat a tanulási képességeknek.
Nem attól vagy jó szülő, ha sokféle kötött fejlesztő foglalkozásra hordod a gyermekedet! Akármit is szajkóz a média és a többi szülő, te csak hallgass a saját megérzéseidre és a gyermeked igényeire!
Sok szülő hajlamos azt gondolni, hogy a gyermeknek jót tesz, ha fejlesztő órákra járhat. Sőt, gyakran úgy élik meg, hogy mindezt a gyermek szeretné. De ténylegesen a gyermek vágyairól van szó? Kizárólag a gyermek sikeres fejlődése a cél? Vagy inkább a szülő ingatag önbizalma áll a háttérben, amikor fejlődési elmaradást nem mutató gyermekét fejlesztésre viszi?
Mi a gyermek igényei szerinti nevelés mellett vagyunk! Az igényeire való rá hangolódás nem azt jelenti, hogy mindent megengedünk neki és ő irányít, hanem rugalmasságról szól: nem ragaszkodunk mereven elvekhez, nem a többi szülő és a család véleménye szerint cselekszünk, hanem a gyerkőc temperamentumához, képességeihez, aktuális érzelmi állapotaihoz alkalmazkodva neveljük őt. Ha bizonytalanná válunk, mindenképp szakembert keressünk fel, és ne az ismerősök és a médiumok határozzák meg a fejlesztés szükségességét!
Legyél csak „elég jó szülő”! Nincsenek tökéletes anyák és apák, de a tökéletesség hajszolása miatt frusztrált szülő, annál több van. Ne hajszolj ideálokat, inkább lazíts egy kicsit, és csökkentsd az elvárásaidat!
Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne próbálj szülőként fejlődni. A lényeg, hogy a gyereknevelés ne a görcsös megfelelésről szóljon, ami megkeserítheti a mindennapokat. Minden szülő és gyermek önálló egyéniség, és a nevelést ehhez kell igazítani. Így teljesen felesleges ideálokat követnünk. Ha visszaveszünk az elvárásainkból, és megpróbálunk lazábban önazonosak lenni, sokkal hitelesebbek leszünk gyermekünk számára. Nem mindegy, hogy valaki túlságosan perfekcionista és emiatt frusztrált szülők mellett nő föl, vagy olyan családban, amelynek felnőtt tagjai húsvér emberek, akik az önelfogadásról, önazonosságról jó modellt szolgáltatnak a felnővő generáció számára.
A legsikeresebb emberek önállóan és csapatban is képesek eredményesen dolgozni. Együttműködésre nevelő játékainkkal a gyerekek már óvodáskorban elkezdhetik kialakítani és erősíteni magukban ezt a két tulajdonságot!
A legtöbb állásinterjún már az első körben nyilatkozni kell arról, hogy a pályázó képes-e megfelelni a következő elvárásnak: legyen csapatjátékos, de az önálló problémamegoldás se jelentsen neki gondot. De nem kizárólag a munkaerőpiacon előny ez a kvalitás, hanem a magánéletben is. Gondoljunk csak a párok, illetve a családtagok együttműködésére a mindennapokban, vagy a gyereknevelésre! Sikeresebb és kiegyensúlyozottabb az olyan ember, aki, ha kell, önálló, ha kell kooperatív. Ezért tartjuk lényegesnek, hogy az óvodások olyan játékokkal játszanak, amik segítik eme két fontos viselkedés gyakorlását.
